A 7. huszárezred

A 7. „II. Vilmos német császár és porosz király” Huszárezred
 
(1848/49-ben 7. „Reuss-Köstritz” Huszárezred)
 
Felállítás:
 
Alapítva a 3. „Ferdinánd főherceg”, 4. „Vécsey”, 6. „Blankenstein”, és 10. „Mészáros” huszárezredek 3. Őrnagy-hadosztályaiból „2. új huszárezred”, még ez évben 7. huszárezred néven az 1798. 04. 28.-i rendelet szerint. Felállítva a szlavóniai Verőczénél.
 
1860: a feloszlatott 4. hadosztályt ezredekre osztották, 4 káplárt és 20 huszárt a 2. önkéntes huszárezrednek adtak át.
 
Utánpótlások:
 
Kezdetben Pécsről, 1857-tõl Sopronból is, 1860 és 1863 között Kaposvárról, 1883 és ’89 között Kecskemétről és Szolnokról, 1889-től a 4. hadtest körletéből, Budapestről.
 
Békehelyõrségek:
 
1798 Verőcze, aztán a kraini Wolfsberg, 1801 Görz, majd Troppau, 1802-05 Bochnia, 1806 Pozsony, majd Mölk, 1807 Bécs, 1808-10 Ungarisch-Brod, majd Nagyvárad, 1811-12 Békéscsaba, majd Zloczów, 1814-15 Torinó, majd Cremona, 1815 Lambach 1816 Esseg, 1821 Vukovár, 1830 Cremona, 1839 Milánó, 1844 Vicenza, 1847-48 Padova, 1849 Firenze, 1851 Vicenza, 1853 Milánó, 1857 Graz, 1859 Laibach, majd Láncút, 1862 Brezany, 1864 Tarnopol, 1865-66 Brezany, 1866 Villach majd Wessely, 1868 Bécs, 1871 Pécs, 1876 Sissek, 1876-78 Ruma, 1878 Marburg , 1882 Pécs, 1887 Kecskemét, 1893 Bécs, 1897 Nagyvárad, 1899 Debrecen.
 
Ezredtulajdonosok:
 
1798-1801     Császári-királyi Udvari Haditanács
1801              János liechtensteini fejedelem, altábornagy-tábornagy
1836              LXIV. Henrik Reuss-Köstritz fejedelme, altábornagy-lovassági tábornok
1857              báró Carl von Simbschen, altábornagy
1864              Károly Frigyes, Poroszország hercege
1888              Vilmos, a Német Birodalom és Poroszország koronahercege
1888              II. Vilmos német császár és porosz király
 
Másodtulajdonos:
 
1864-70          báró Carl von Simbschen, FML(?)
 
Ezredparancsnokok:
 
1798              báró Carl von Schauroth ezredes
1801              Joseph von Mesko ezredes
1807              Franz von Vlasits ezredes
1813              gróf Zichy Ferdinánd ezredes
1823              gróf Woyna Félix ezredes
1831              gróf Heinrich Castiglione ezredes
1837              gróf Feuerstein Anton ezredes
1840              Friedrich liechtensteini fejedelem, ezredes
1848              gróf Szendrői Török Sándor ezredes
1849              gróf Tolnai Festetics Tassilo alezredes-ezredes
1857              báró Nagy-Szalatnyai Fischer Sándor ezredes
1859              gróf Zichy Albert ezredes
1859              gróf Belcredi Edmund ezredes
1865              gróf Degenfeld-Schonburg Kristóf ezredes
1870              Salamonfai Rátky Sándor ezredes
1877              báró Tsóori Mecséry Károly ezredes
1883              Pokorny Edler Ármin ezredes
1889              Kezdy-Sárfalvai Benkõ József alezredes-ezredes
1894              Adolph Ströhr ezredes
1900              Felsõ- és Alsóruttkai Ruttkay János ezredes
1906              Alfred Zedtwitz ezredes
1909              Schönberger Bruno ezredes
1914              báró Klingspor Guido ezredes
1916              Berzeviczi és Kakaslomnici Berzeviczy Béla ezredes
1918              gróf Batthyány Gábor ezredes                                             
 
Hadjáratok:
 
1799: Az ezred kiválóan harcolt Veronánál, Magnanonál, Trezzonál, később a piemonti Rivolinál. A mantuai blokádnál egy lovasszázad megakadályozott egy ellenséges kitörési kísérletet. (Május 8.)
 
1800: Piemontban maradva az ezred Pozzolo-Valeggio-nál harcolt. (Mincioi csata).
 
1801: Az ezred utóvédharcokban vett részt Colognolánál.
 
1805: Az Inn mentén a Kienmayer hadtsetben, kezdetben a Vocklabrückig történő visszavonulásnál, majd önálló hadoszlopként Mesko ezredes vezetésével a Pyhrn-szoroson át a felső Enns-völgybe jutó ezred szerencsésen vészelte át a harcokat. Később Marburgnál egyesült a FML Chasteler(?) egységeivel.
 
1809: A Hiller hadtestben Németországban Hágánál és Landshutnál egy hadosztály kitűntette magát. Eztán májusban Bécsbe bevonulva egy hadosztály a vár- és karitntiai-kapu között fölényben lévő ellenséges egységgel csapott össze. Aspernnél és Wagramnál kevés harcérintkezés, aztán utóvédharcok Korneuburgnál és Hollabrunnál.
 
1812: Októberben a Schwarzenberg hadtest erősítéseként az ezred Wysoko-Litowsknál és Izabelinnél harcolt. Mokranynál több osztag kitűntette magát, ahol nagy veszteséget okoztak az oroszoknak, valamint több lőszereskocsit is zsákmányoltak.
 
1813: Az ezred a cseh-szász határon állomásozott, harcolt Leipánál, Niemesnél, Rumburgnál és Stolpennél és a pirnai hídfő felderítésével tűntette ki magát. Az ezred később a birodalmi hadseregben harcolt Lipcsénél, 2 lovasszázad kitűntette magát Weimarnál.
 
1814: a Genfből kiinduló, Dél-Franciaországban tevékenykedõ alakulatnál harcolt néhány egység.
 
1815: Az ezred résztvett a Murat elleni hadjáratban, harcolt Ronconál és Pesaronál. 3 hadosztály nápolyig nyomult előre. A Veliten(?)-hadosztály Milánóban maradt.
 
1831: A romagnai felkelések leverésében, valamint Secchia és Rimini melletti harcokban vett részt az ezred.
 
1848: Az ezred Itáliában harcolt Sonánál és Voltánál. Egy hadosztály Pármából Fiuméba hajóztak át. Egy másik a mantuai megszállásban vett részt. A hadosztályok Milánóban egyesültek.
 
1849: Az ezred hadosztályonként egyes dandárokhoz beosztva harcolt Mortaránál és Novaránál, részt vett a toscanai expedícióban és harcolt Garibaldi hadaival is.
 
1866: Az északi hadsereg 4. hadtestében 4 lovasszázad harcolt Schweinschädelnél és Königgrätznél, egy lovasszázad pedig az olmützi megszálló csapatoknál.
 
1878: Az ezredet Bosznia megszállásához osztották be. Az 5. Lovasszázadot Maglajnál tőrbe csalták és nagy veszteségeket szenvedett. Alakulatok harcoltak Dolnja-Tuzlánál és Gracanicánál, valamint Bandin-Odjaknál.
 
Az 1805-ös, 1809-es és 1812-1815-ös hadjáratok alatt az ezred összesen 49 vitézségi érmet szerzett, melyek közül 7 arany és 42 ezüst volt.