A 7. „II. Vilmos német császár és porosz király” Huszárezred
(1848/49-ben 7. „Reuss-Köstritz” Huszárezred)
Felállítás:
Alapítva a 3. „Ferdinánd főherceg”, 4. „Vécsey”, 6. „Blankenstein”, és 10. „Mészáros” huszárezredek 3. Őrnagy-hadosztályaiból „2. új huszárezred”, még ez évben 7. huszárezred néven az 1798. 04. 28.-i rendelet szerint. Felállítva a szlavóniai Verőczénél.
1860: a feloszlatott 4. hadosztályt ezredekre osztották, 4 káplárt és 20 huszárt a 2. önkéntes huszárezrednek adtak át.
Utánpótlások:
Kezdetben Pécsről, 1857-tõl Sopronból is, 1860 és 1863 között Kaposvárról, 1883 és ’89 között Kecskemétről és Szolnokról, 1889-től a 4. hadtest körletéből, Budapestről.
Békehelyõrségek:
1798 Verőcze, aztán a kraini Wolfsberg, 1801 Görz, majd Troppau, 1802-05 Bochnia, 1806 Pozsony, majd Mölk, 1807 Bécs, 1808-10 Ungarisch-Brod, majd Nagyvárad, 1811-12 Békéscsaba, majd Zloczów, 1814-15 Torinó, majd Cremona, 1815 Lambach 1816 Esseg, 1821 Vukovár, 1830 Cremona, 1839 Milánó, 1844 Vicenza, 1847-48 Padova, 1849 Firenze, 1851 Vicenza, 1853 Milánó, 1857 Graz, 1859 Laibach, majd Láncút, 1862 Brezany, 1864 Tarnopol, 1865-66 Brezany, 1866 Villach majd Wessely, 1868 Bécs, 1871 Pécs, 1876 Sissek, 1876-78 Ruma, 1878 Marburg , 1882 Pécs, 1887 Kecskemét, 1893 Bécs, 1897 Nagyvárad, 1899 Debrecen.
Ezredtulajdonosok:
1798-1801 Császári-királyi Udvari Haditanács
1801 János liechtensteini fejedelem, altábornagy-tábornagy
1836 LXIV. Henrik Reuss-Köstritz fejedelme, altábornagy-lovassági tábornok
1857 báró Carl von Simbschen, altábornagy
1864 Károly Frigyes, Poroszország hercege
1888 Vilmos, a Német Birodalom és Poroszország koronahercege
1888 II. Vilmos német császár és porosz király
Másodtulajdonos:
1864-70 báró Carl von Simbschen, FML(?)
Ezredparancsnokok:
1798 báró Carl von Schauroth ezredes
1801 Joseph von Mesko ezredes
1807 Franz von Vlasits ezredes
1813 gróf Zichy Ferdinánd ezredes
1823 gróf Woyna Félix ezredes
1831 gróf Heinrich Castiglione ezredes
1837 gróf Feuerstein Anton ezredes
1840 Friedrich liechtensteini fejedelem, ezredes
1848 gróf Szendrői Török Sándor ezredes
1849 gróf Tolnai Festetics Tassilo alezredes-ezredes
1857 báró Nagy-Szalatnyai Fischer Sándor ezredes
1859 gróf Zichy Albert ezredes
1859 gróf Belcredi Edmund ezredes
1865 gróf Degenfeld-Schonburg Kristóf ezredes
1870 Salamonfai Rátky Sándor ezredes
1877 báró Tsóori Mecséry Károly ezredes
1883 Pokorny Edler Ármin ezredes
1889 Kezdy-Sárfalvai Benkõ József alezredes-ezredes
1894 Adolph Ströhr ezredes
1900 Felsõ- és Alsóruttkai Ruttkay János ezredes
1906 Alfred Zedtwitz ezredes
1909 Schönberger Bruno ezredes
1914 báró Klingspor Guido ezredes
1916 Berzeviczi és Kakaslomnici Berzeviczy Béla ezredes
1918 gróf Batthyány Gábor ezredes
Hadjáratok:
1799: Az ezred kiválóan harcolt Veronánál, Magnanonál, Trezzonál, később a piemonti Rivolinál. A mantuai blokádnál egy lovasszázad megakadályozott egy ellenséges kitörési kísérletet. (Május 8.)
1800: Piemontban maradva az ezred Pozzolo-Valeggio-nál harcolt. (Mincioi csata).
1801: Az ezred utóvédharcokban vett részt Colognolánál.
1805: Az Inn mentén a Kienmayer hadtsetben, kezdetben a Vocklabrückig történő visszavonulásnál, majd önálló hadoszlopként Mesko ezredes vezetésével a Pyhrn-szoroson át a felső Enns-völgybe jutó ezred szerencsésen vészelte át a harcokat. Később Marburgnál egyesült a FML Chasteler(?) egységeivel.
1809: A Hiller hadtestben Németországban Hágánál és Landshutnál egy hadosztály kitűntette magát. Eztán májusban Bécsbe bevonulva egy hadosztály a vár- és karitntiai-kapu között fölényben lévő ellenséges egységgel csapott össze. Aspernnél és Wagramnál kevés harcérintkezés, aztán utóvédharcok Korneuburgnál és Hollabrunnál.
1812: Októberben a Schwarzenberg hadtest erősítéseként az ezred Wysoko-Litowsknál és Izabelinnél harcolt. Mokranynál több osztag kitűntette magát, ahol nagy veszteséget okoztak az oroszoknak, valamint több lőszereskocsit is zsákmányoltak.
1813: Az ezred a cseh-szász határon állomásozott, harcolt Leipánál, Niemesnél, Rumburgnál és Stolpennél és a pirnai hídfő felderítésével tűntette ki magát. Az ezred később a birodalmi hadseregben harcolt Lipcsénél, 2 lovasszázad kitűntette magát Weimarnál.
1814: a Genfből kiinduló, Dél-Franciaországban tevékenykedõ alakulatnál harcolt néhány egység.
1815: Az ezred résztvett a Murat elleni hadjáratban, harcolt Ronconál és Pesaronál. 3 hadosztály nápolyig nyomult előre. A Veliten(?)-hadosztály Milánóban maradt.
1831: A romagnai felkelések leverésében, valamint Secchia és Rimini melletti harcokban vett részt az ezred.
1848: Az ezred Itáliában harcolt Sonánál és Voltánál. Egy hadosztály Pármából Fiuméba hajóztak át. Egy másik a mantuai megszállásban vett részt. A hadosztályok Milánóban egyesültek.
1849: Az ezred hadosztályonként egyes dandárokhoz beosztva harcolt Mortaránál és Novaránál, részt vett a toscanai expedícióban és harcolt Garibaldi hadaival is.
1866: Az északi hadsereg 4. hadtestében 4 lovasszázad harcolt Schweinschädelnél és Königgrätznél, egy lovasszázad pedig az olmützi megszálló csapatoknál.
1878: Az ezredet Bosznia megszállásához osztották be. Az 5. Lovasszázadot Maglajnál tőrbe csalták és nagy veszteségeket szenvedett. Alakulatok harcoltak Dolnja-Tuzlánál és Gracanicánál, valamint Bandin-Odjaknál.
Az 1805-ös, 1809-es és 1812-1815-ös hadjáratok alatt az ezred összesen 49 vitézségi érmet szerzett, melyek közül 7 arany és 42 ezüst volt.