Az ezred 1914-18-ban

Az ezred állomáshelyei a következõek voltak:

Ezredparancsnokság                  Debrecen
I.osztályparancsnokság
1-3. század                               Nagyvárad
II.osztályparancsnokság
4-6. század                               Debrecen
Póttest                                         Budapest

Az ezred kiegészítési területe a IV. budapesti hadtest területérõl történt: Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Fejér, Somogy, Tolna, Baranya, Bácsbodrog, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyékbõl.

Augusztusban az ezredparancsnokság, utászszakasz, távíró járõr, az I. osztályparancsnokság 3. lovasszázad, valamint a II. osztályparancsnokság 4., 5. és 6. lovasszázad az 1. lovashadosztály 6. lovasdandárában került beosztásra. Az I. osztályparancsnokság 1. és 2. lovasszázad a 17. gyaloghadosztály, a tartalék lovasszázad pedig a VII. hadtest keretébe került. Az ezred két százada hadosztálylovasságként működött.
Az 1. lovashadosztály parancsnoka Pateáni Artur tábornok, vezérkari fõnöke Takács-Tolvay József gróf vezérkari õrnagy volt. A 6. lovasdandár állomáshelye Miskolcon volt. A lovashadosztály a Kövess hadseregcsoport beosztásába került.

Az ezred 1914. VIII. 17-én részt vett a Gorodoki ütközetben.

1914. augusztus végétõl október végéig a 2. hadsereg, majd november elejétõl 1915. május közepéig a 3. hadsereg részét képezte az ezred.

1915. januárjától a lovasezredek, így közte a 7. is, csukaszürke ruhás gyalogos pótlásokat is kaptak. Így az ezrednek volt egy gyalogos százada. Azonban a gyalogos századdal nem a lovasezred parancsnoka rendelkezett.
A lövésznek kiképzettek ugyanolyan huszárok voltak, mint a lovasok.

„ Nincsen lova, nincsen lova már a (hármas, hetes, magyar) huszárnak,
Mert elvették, abfirolták azt a magyar gazdának.
Ha kellett, hát odaadtuk, eljárunk mi gyalog is,
De a nevünk az megmarad, huszár leszek, vagyok is.”

1916.-ban átszervezésekre került sor, melynek során az ezred lólétszáma (a többi ezrednek megfelelõen) 600-ra csökkent. Így 4 század, egyenként 150 lovassal alakult, a legénység többi részébõl 200 fõs gyalog lövészszázadokat alakítottak.

1916. szeptemberében újabb átszervezésre került sor, melynek eredményeként az ezred 1 lovas és 1 lövészszázadból állt. Az ezred kapott 1 lovas és 1 gyalogos géppuskás osztagot, egyenként 4 géppuskával.

Az 1916. augusztusi román hadüzenet után az ezred az 1. lovashadosztály részeként Erdélybe került védelmi feladatok ellátására. Az ezred Erzsébetváros körül gyülekezett, innen kerültek késõbb bevetésre.

Szeptember 9-én az ezrednek a 6. lovasdandár részeként a 14. huszárezreddel együtt Holdvilágról indulva Dános-Keresd-Jakabfalván át Szentágotára, a 14. ezrednek Szászhalomra kellett vonulnia. A feladat a Réten-Fogaras-i országút, valamint a közte és a 7. lovasdandár közötti terület figyelése volt. Az ezred 1. hírszerzõ századának Mártonhegyre kellett elõnyomulni, a járõröknek pedig el kellett érni az Oltot.

10-én helyben kellett maradni, csak a lövészosztályokat és a hírszerzõ különítményeket kellett elõrébb vonni. Ennek értelmében a lövészosztálynak Lessesre kellett elõnyomulni. A járõrök a 14. ezred járõreivel egyetemben nagy öntevékenységgel és szívóssággal végezték feladatukat, melynek során vetélkedés is kialakult a járõrök között.

11-én az ezred 1 lovasszázadával Márton-hegyen, 3 lovasszázadával Szentágotán és 3 lövészszázadával Ujegyházon állott.

13-án az utászosztagnak a 12. és 14. ezredek utászosztagaival együtt az arcvonal elõtt meg kellett szakítani a Felek-Fogaras vasúti és távíróvonalat. Az ezred utászosztagát Alsóárpásnál egy lóról szállt fél lovasszázad támadta meg, mely túlerõ elõl visszavonulni kényszerült. Késõbb azonban Kerez állomás közelében sikerült felrobbantani 2 vasúti átereszt.

15-én a románok támadást kezdtek az egész 6. lovasdandár arcvonalszakaszán. A kezdeti sikeres elõrenyomulás után a dandár ellentámadásba ment át, és visszaverte az ellenséget. 16-án az ezred lovasszázadainak és egy ütegnek a Nagysárostól délkeletre lévõ 597-es magaslatot kellett megszállnia, miközben a dandár többi része az elõrenyomulást támogatja.

17-én az ezred 1 felderítõ lovasjárõre a 2. ezred 1 járõrével egyetemben meglepetésszerûen megrohamozott 2 ellenséges gyalogszázadot, melyeket szét is kergettek.

23-án az ezred egy része a Hortobágytól nyugatra lévõ 10 km-es szakaszon a 7. lovasdandár erõsítéseként állott. A tõle keletre lévõ kb. 20 km-rs szakaszon az ezred 2 lovasszázada, valamint a 12. ezred 2 lovasszázada volt. Szintén innen keletre a 14. ezred állt, mintegy 15 km-es szakaszon.

26-án az ezrednek sikerült egy ellenséges repülõgépet lelõnie.
Az ezred sikeresen harcolt a nagyszebeni csatában is, melynek eredményeként az 1. lovashadosztály részeként dicséretben részesült.

1917. márciusában újabb átszervezésre került sor, melynek értelmében a lovashadosztályokat gyalogoshadosztályokká szervezték át. Az ezred 2 osztályra tagozódott, mindegyik osztályhoz egy géppuskás század tartozott, egyenként 4 géppuskával. az ezredparancsnokság alá tartozott egy gyalogsági ágyúszakasz, egy műszaki század és egy lovas telefonszakasz. A „lovas” és „lövész” elnevezések megszûntek. Az ezredeknél csak egy 25 lovasból álló szakaszt hagytak meg, melyeket egy századba vontak össze, és hadosztálylovasságként alkalmazták. A tisztek közül csak azok tarthatták meg lovaikat, akiknek a gyalogsági beosztásnak megfelelõen is szolgálati ló járt.

1917. nyaráig különösebb harcok nem folytak az orosz-román hadszíntéren.

Augusztusban a románok újra támadásba lendültek, melyek leginkább az 1. lovashadosztályt érték. Azonban jelentõsebb eredményeket nem sikerült elérniük az orosz-román csapatoknak.

December 7-én a brestlitowski tárgyalások eredményeképpen fegyverszünet jött létre, így befejezõdött az oroszokkal való harc.

1918. április végén az 1. lovashadosztály kötelékében a 7. ezred is az olasz harctérre került. A hadosztály védelmi szakasza a Palazzettától nyugatra elterülõ részen volt.

Júniusban még elõrébb vonták a hadosztályt a tenger felé, a Piave melletti arcvonal legdélebbi szakaszát kellett megszállnia.

Június 25-én a lovashadosztályt, így az ezredet is, kivonták az arcvonalból, és július elejéig pihentették. Ezután karhatalmi szolgálatra Wladimir Wolinskij környékére vitték.

Szeptember 29-tõl Erdélyben, Csíktapolca környékén teljesített karhatalmi szolgálatot.