Fegyverzet

“Sokoldalú fegyverzettel voltak ellátva, amit széleskörű feladataik tettek szükségessé. Távoli célokat kellett leküzdeniük, közelharcban kellett helytállniuk, ugyanakkor mozgékonyságukat is meg kellett őrizniük.”

Karabély

Lőfegyverként az egészen rövid csövű karabélyt használták (1844 M. Augustin).
A találat 50-60 lépésen túl már nagyon bizonytalan. Elölrõl tölthető, a csőben lévő lőportöltetet ütésre robbanó, szúrólángot fejlesztő durranóhigannyal gyújtották be. Fehér vállszíjon (46 mm) lógott a töltővessző és tölténytáska (fekete bőrrel bevont faládika, bőrfedéllel) a karabélyhoz és pisztolyokhoz tartozó papírtöltényekkel. Egy papírhengerbe volt szerelve a lőportöltet, az ólomgolyó és a begyújtást végző gyutacs is. A papír összegyűrve egyúttal fojtásként is szolgált. Szerelékeik sárgarézből, ágyazatuk diófából volt. A karabályt széles vállszíjon (65 mm), a bal vállon átvetve hordták.

A lovassági karabély részei

Augustin rendszerű gyutacsos lovassági karabély

A fegyver felülnézetbõl, nyitottserpenyõvel, felhúzott kakassal

Gyutacsos papírtöltés karabélyhoz

Pisztoly

A pisztoly a közelharc lőfegyvere volt. (1844 M. Augustin)
Mivel meglehetősen körülményes és időt rabló a töltés, amit ráadásul lóháton igen nehéz végrehajtani, a pisztolyt párban használták. Célzott lövést leadni ezekkel a pisztolyokkal gyakorlatilag csak közelharcban, testközelből lehetett.

A lovassági pisztoly részei

1844 M. Augustin rendszerű gyutacsos lovassági pisztolypár

A pisztoly elsütőszerkezete

Szablya

A közelharc legfontosabb eszköze a szablya volt. Ez egyélű, ívelt pengélyű hidegfegyver, elsősorban vágásra alkalmas.Több típusát használták, legénység az 1824 M., tisztek az 1827 M., 1837 M., 1845 M.. Valamennyi szablyatípushoz egyszerű vashüvely tartozott.
A szablya a dolmány alá csatolt szíjról lógott le, csakúgy, mint a tarsoly. A tarsolyszíj és a kardcsatlék vörös bagariabőrből készült.